Tegnap látott napvilágot – hosszas küzdelem és ügyészi nyomozás árán – a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének fizetése. A számok ismeretében nem csoda, hogy nem szívesen osztotta meg a közvéleménnyel a havi járandóságát, amely 1 326 000 forint + 28 750 forint cafeteria juttatás. Sajnálatosan kimaradt a közleményből a költségtérítés összege: Éger István jelenleg is peresztegi háziorvos, tehát Budapestre való utazásaihoz, valamint az itt tartózkodásához költségtérítés illetheti meg. Ez  javadalmazás azonban csak a teljesítményének tükrében ítélhető meg, hogy sok-e vagy kevés.

Kétségtelen, óriási fegyvertény, hogy még akkor is a kamarában tartotta a gyógyító orvosok 70-80 százalékát Éger István, amikor a tagság nem volt kötelező, illetve az elnöksége alatt újra kötelezővé vált a kamarai tagság. A kötelező kamarai tagság azonban már megosztja az orvostársadalmat, ennek oka, hogy a Magyar Orvosi Kamarától az elmúlt időszakban szinte semmit nem kaptak az orvosok.

Nem javult az egészségügyi dolgozók helyzete, életminősége, de munkakörülményei sem az utóbbi években, sőt, a helyzet csak romlott. Jelenleg ezrével vándorolnak el a jól képzett szakemberek a jobb megélhetés, életminőség és munkakörülmények miatt. Az Éger által vezetett Magyar Orvosi Kamara hol valamiféle rosszul értelmezett (kézzel fogható eredmények nélküli) szakszervezet, hol az orvosi tevékenységeket szabályozni kívánó hatóság képében tetszeleg. Tekintettel arra, hogy a kamara láthatólag önmaga sem tudja, hogy mi a funkciója, a működésétől várt eredmények így elmaradnak. Az orvostársadalom egy része úgy véli, hogy a MOK Éger István személyes ambícióinak az eszköze, ezért pedig felesleges számára a tagsági jogviszony. Ezen felül a Magyar Orvosi Kamara aktívan is részt vesz tagjai/volt tagjai vegzálásában, ugyanis több ezer pert indított vélt vagy valós tagdíjtartozások miatt.

A kötelező kamarai tagság megszüntetése után a gyógyító ellátásban résztvevő orvosok nagy része visszaküldte a kamarai tagságát fenntartó nyilatkozatát. Azonban az a MOK még gyakran arra sem vette a fáradtságot a kamarai tagság megerősítése után, hogy csekkeket küldjön ki, így a tagság egy része egyszerűen nem fizetett tagdíjat. Tette ezt azért, mert passzívan kívánt a kamarából kilépni. Az akkor érvényes alapszabály szerint  aki a tagdíjat nem fizeti, annak a kamarai tagsága 6 hónap után megszűnik (18. § (1) Megszűnik a tagsági jogviszonya annak, aki b) nem felel meg a 14. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. 14. § (1) A szakmai kamara tagja lehet az, aki d) az alapszabályban meghatározott módon a tagdíjat megfizeti).

A MOK - pedig bár kötelezettsége lett volna - nem szüntette meg a tagdíjat nem fizető tagok tagságát. Ehelyett tagnyilvántartásában a nem fizető – értelemszerűen kilépni akaró – tagokat is szerepeltette, majd amikor már kellőképpen felduzzadt a tagdíjtartozásuk, illetve ezek kamatai (több év elteltével), fizetési meghagyást küldött ki több ezer MOK tagnak, és a perek elkezdődtek. Mind etikailag, mind jogilag is méltánytalan a MOK ilyen jellegű haszonszerzése, hiszen a fizetési meghagyás kiküldéséig a kamara sokszor egyáltalán nem kommunikált a tagjaival. Jellemző, hogy azokra a közgyűlésekre sem kapott a tagság egy része meghívót, ahol a napirenden a tisztújítás szerepelt.

Vizsgáljuk meg pontosan miért is van/lehet szüksége a kamarának ilyen nemtelen eszközökre, hogy költségvetését kiegészítse.

A képen a MOK honlapjáról letöltött 2008-as és 2009-es mérleg látható. Jellemző a MOK tiszta és transzparens működésére, hogy még az adatok letöltése sem egyszerű. Figyelemre méltó, hogy 2008-ban az anyagjellegű ráfordítások (E/18) 326 629 millió, a személyi jellegű ráfordítások (E/19) 75,901 millió forint voltak, 2009-ben már az anyagjellegű ráfordítások (K/18) hirtelen 418,957 millió, a személyi jellegű ráfordítások (K/19), pedig 104,526 millió forintra növekedtek. Az anyagjellegű ráfordítások kb. 100 millió forintnyi növekedését is nehéz értelmezni, hiszen ennyivel több Orvosok Lapját biztosan nem adtak ki, és a közüzemi díjak sem növekedtek harminc százalékkal. De mi lehet a magyarázata a személyi jellegű ráfordítások növekedésének? Különösképpen a következő táblázat fényében, amit szintén a MOK honlapról töltöttem le és a 2010-es költségtervezetet mutatja (a 2010-es mérleg még nem elérhető).

A bevételi oldalon látható, hogy reálisan 100 millió forintot várnak a perelt elmaradt tagdíjakból (F/5). Ennél érdekesebb azonban a kiadási oldal, amelyben igazán nehezen értelmezhető a BP. nélkül kitétel (12. 13. sor). Budapesten nem keletkezik bér- és működési költség??? A 2009-es személyi jellegű ráfordítások, 104,526 millió forintról (a 2008-as mérleg szerint) 286 444 332 forintra nőttek Bp. nélkül! Ez majdnem háromszoros szorzó, több mint 270 százalékkal nőtt a bérköltség! Ezekből a tényekből három dolog következhet, vagy a meglévő gazdálkodás mellett háromszorosára duzzadt a MOK alkalmazottainak száma, vagy az ott dolgozók vittek haza közel háromszoros bért 2010-ben 2009-hez képest, illetve a két lehetőség valamely kombinációja állhat fent. Számomra nem teljesen világos, hogy a MOK működésében, feladatkörében mi volt az a hatalmas változás, ami a fenti bérkiáramlást okozta. Mert azonkívül, hogy Éger István személyes brandjét építgette, és aktuális pörölyként csapott le az éppen regnáló egészségügyi vezetésre - sőt néha magára is (lásd vizitdíj, kihúzta a plusz forrást az ellátórendszerből) - a kamara működéséből vajmi kevés hasznunk volt. Ezenfelül, további kérdéseket vet fel, hogy  miért is támogatják operett szervezet (MOK) operett szervezetét (MOSZ) a befolyt tagdíjból 14 millió forinttal?

A fentiek tükrében nem igazán tudok örülni a kötelező kamarai tagság újbóli bevezetésének, nem értem, miért kell finanszíroznom a MOK vezetőinek megélhetését, és egyáltalán miért fizessek olyan szolgáltatásért, amely nem létezik. Az már csak hab a tortán, hogy ennek az intézménynek az etikai ítéletét kell a jövőben elfogadnom, magamra nézve kötelezővé tennem. Talán az sem véletlen, hogy Éger István fizetése tegnapig hétpecsétes titok volt, illetve a költségtérítését még ma sem ismerhetjük meg.